A versenyképes tudás, a szabad munkaerőpiac és a tisztességes munkabér Közép-Európában ma kiváltság, amelyre születni kell. Aki iskolázatlan, netán cigány szülők gyermekeként látja meg a világot, alighanem egy életen át külön lakónegyedekben fog élni, és elkülönített intézményekbe irányítják őt. Amerikai és afrikai utazók ezen megdöbbennek, és rasszista elkülönítést vélnek látni. Indiai vendégeinknek a száz évvel ezelőtti kasztrendszer jut az eszükbe. A magyar, szlovák, cseh, román, bolgár lakosság 5-10 %-a bőrszíne alapján megkülönböztethető roma. A pozsonyi, budapesti, bukaresti egyetemeken azonban nemigen találkozunk sötétebb bőrű roma diákokkal. A színesbőrű hallgatók Prágától Szófiáig úgyszólván mind külföldi ösztöndíjasok.
A gyerekek etnikai alapú szétválogatása Kelet-Európában már 6 éves korban megtörténik. Magyarországon például a „felső kasztokba” tartozó gyermekek jórészt már ekkor felvételt nyernek egy katolikus vagy protestáns „fehér” egyházi, alapítványi iskolába, és szüleik különórákra járatják őket. Biztosak lehetnek benne, hogy 12 év múlva érettségit szereznek, és egyetemre mennek.
Aki szegregált cigány iskolába kerül, az nagyjából lemondhat arról, hogy valaha megtanulja a szorzótáblát, vagy megértsen egy újságcikket. Átjárás nincs. A szegregáltan oktatott diákok jórészt a kötelező iskoláztatás végéig az általános iskolában maradnak, középfokú intézménybe soha nem is kerülnek.
Ha egy roma gyermek mégis továbbtanulna 14 éves kortól, elé még magasabb falakat emelnek. A tehetséges, ámde hátrányos helyzetű diákokat oktatásirányítási és pénzügyi ösztönzők vezetik ki a középiskolák világából. Magyarországon havi 30-60.000 ft (100-200 euró) havi
állami ösztöndíjat igérnek, ha a fiatal a zsákutcás szakképzést választja,
ahol nincs idegen nyelv, és csak nyomokban van matematika, természettudomány vagy művészet.
A nyomorgó családokban ez eldönti a továbbtanulás kérdését: senki nem megy gimnáziumba, mert ott ilyen ösztöndíj nincsen. Pusztán már ezzel az egy költségvetési tétellel teljesen cigánymentesítik a gimnáziumokat. A nép pedig szavazatokkal hálálja meg az etnikailag tiszta középiskolákat és a bőkezű ösztöndíjakat.
Hátrányos helyzetű diákok aránya iskolatípusonként 2013-ban:
Halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya iskolatípusonként 2013-ban:
Forrás: Berlinger Edina–Megyeri Krisztina: Mélyszegénységből a felsőoktatásba, Közgazdasági Szemle, LXII. évf., 2015. június (674–699. o.)