Azt hiszem, roma emberekként minden előítéltet ismerünk, amelyekkel szembe kell néznünk, és amelyekkel meg kell küzdenünk. Tudom, hogy a „többség” miként és milyennek lát minket, romákat. Tanulatlan, iskolázatlan, dolgozni nem akaró, lusta népségnek. Vélekedésükben nem zavarják őket a tudományos és szociológiai magyarázatok, miszerint a kirekesztetteknek kevesebb jut a társadalmi és iskolai javakból is.

Az egyenjogúság felé pedig nincs más út, mint az iskola. A minél jobb, minél magasabb iskolai végzettség. Ma a boldogulók, és a „boldogtalanok”, a nehezebb és a jobb sorsúak közötti éles határvonal az maga az érettségi megléte vagy hiánya. Ez a tény.

A nem roma többség „szívesen veszi”, ha nem vagyunk jelen az ő iskoláikban, szívesen veszi, ha csak szakmát tanulunk, és nem akarunk velük érettségizni, és velük főiskolára és egyetemre járni, mert miközben azt állítják a felemelkedés útja a munka és a tanulás, aközben csak a jó munkához és a jó iskolához nem engednek hozzáférni.

Mi roma emberek azonban nem fogadhatjuk el a nekünk kijelölt társadalmi helyet és szerepet, amely a tudatlanság, iskolázatlanság, munkanélküliség. Mindenkinek döntenie kell arról, hogy megfelel-e az előítéleteknek, vagy küzd ellenük! Elfogadja-e, a kirekesztést, vagy küzd ellenük! Küzdj!

Minden egyes érettségihez juttatott roma fiatal hozzájárulás a kirekesztés falainak lebontásához. Téglánként.

Setét Jenő roma polgári jogi aktivista – Idetartozunk Egyesület